Adós Kamara

Adós Kamara

2018. 01. 13-án, 14:00-kor, a Krisztina Hotelben megalakult az Adós Kamara. A lakossági tájékoztatást, ahol mintegy kétszáz fő vett részt, szakértői tanácskozás előzte meg, ahol a jelenlévő ügyvédek és civil érdekvédők fogalmazták meg az érdekérvényesítés további útját.

– Társadalmi összefogás, politikai és szakmai szervezetektől függetlenül.

– Politikai megoldás, ami a jelenlegi és az adós kárára meghozott törvények eltörlését követeli.

– Jogi eszközök, perstratégiák kidolgozása, aminek segítségével az adósok védelmét hatékonyan biztosítani lehet.

A Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége a közös munkában aktívan részt kíván venni, a rendelkezésére álló szakmai, kapcsolati és kommunikációs lehetőségeivel segítve az Adós Kamara munkáját.

Az elfogadott keret megállapodás szerint, az Adós Kamara olyan összefogás kíván lenni, ahol tagjai, civil érdekvédő egyesületek, jogászok és szakértők, egyenrangú partnerként dolgoznak együtt. Egy közös és nagy munkára szerveződtünk, ez pedig a törvényes uzsora felszámolása. Kötelességünk ezen dolgozni, jövőt teremteni az utánunk jövőknek, egy olyan országot építeni, ami élhető.

Minden tenni akaró honfitársunkat várunk sorainkba, függetlenül attól, hogy mi a politikai meggyőződése, vagy adós e, vagy sem. Egy korrupt és hazug rendszer mindenkit megnyomorít.

Most már csak rajtunk múlik!

DÉSZ - Hámori Gábor elnök

 

Levél Orbán Viktornak, Magyarország Miniszterelnökének!

70 éves vagyok és szerencsére, vagy sajnos még nem tört rám a kegyes feledékenység és nő létemre, olyan részletekre is emlékszem, ami fölött a férfiak általában elegánsan elsiklanak. A háború végén Ausztriában születtem amerikai hadifogságban, egy „horthysta” alezredes harmadik gyermekeként. Ezt azért tartom szükségesnek leírni, mert ez a másoknak lényegtelen körülmény, az én egész életem meghatározója lett.

Nem tartom utólag sem érdemnek, hogy a rendszer ellensége lettem, de, hogy mindenestől ellopták a kommunisták – bár inkább csak politikai kalandorok – a gyermekkoromat, azt nem bocsájtom meg. A rettegés, a félelem, a család és így az én mindennapjaimnak is a része lett, kitelepítéssel, ávós zaklatással, nyomorral, tervezhetetlen élettel, számtalan megalázással és reménytelenséggel. 

Ilyen indulás után csodaszámba ment, hogy Édesanyám régi kollégái jóvoltából felvettek az egyetemre és néha az az érzésem lehetett, hogy folytathatom a szüleim Debrecenben nem önkéntesen hátrahagyott életét.

Rám tényleg igaz a mondás, hogy ami nem öl meg, az megedz, a „békeharcban” annyi munkahelyet próbáltam ki, hogy mire a Kossuth Klub élére kerültem, megtanultam nem félni. Voltak persze vérfagyasztó helyzetek is, amikor a Pártközpont belenyúlt egy rendezvénysorozatba betiltás formájában, de addigra már olyan mértékben erodálódott az addig biztonságosnak hitt Kádár rendszer, hogy elkezdődött a rendszer lebontása.

Én mindenki, így Ön előtt is Miniszterelnök úr, nyitva tartottam a Kossuth Klub kapuját, és mindent megtetettem azért, hogy biztonságban érezhessék magukat a rendszerbontó falak között és épségben eltávozhassanak. Nem voltam annyira merész, mint Ön, lásd gyermekkori tapasztalataimat, ráadásul nekem túl sok emberre kellett vigyáznom és 40 fölött az ember már más dimenziókban gondolkodik, mint a 20-as, lánglelkű éveiben. Napi 10-12 órákat dolgoztam éhbérért, mert én szolgálatnak tartottam nem diplomásként, hanem értelmiségiként a munkámat.
A kutya sem köszönte meg, és senkit, Önt sem érdekelte, amikor a rendszerváltás után kirúgtak a még regnáló kommunisták.
A „fiúk” nagyon belemerültek a pozíciók újra elosztásába és Ön is mással volt elfoglalva, semmint az én sorsommal.

Arra viszont tényleg nem számítottam, hogy Ön köszönetképpen rám csapja sokad-magammal egy feneketlen verem ajtaját és még jól le is lakatolja. Ezzel megérkeztem a levelem lényegi mondandójához, amihez esetemben az előzmények szervesen hozzátartoznak.

Ön nem győzi minden nyilvános megszólalásában hangsúlyozni, hogy megoldották a devizaadósok problémáját.

Szeretném, ha egyszer őszintén válaszolna és elmondaná, hogy ez a saját meggyőződése, vagy a tanácsadói noszogatják az állandó ismétlésre, hátha valaki az idők múlásával elhiszi?

Megértem, el is fogadom, hogy amikor 2010-ben újra kezébe vette a kormányrudat döntenie kellett a rossz és a még rosszabb között és nyilván az ország szekerének kicibálása a kátyúból, volt az elsődleges feladat. Nagyon méltányolandó, hogy időben felismerve az IMF kölcsönben rejlő veszélyt, az első alkalommal visszafizetve a tartozást, kiseprűzte őket. Tudom, hogy számtalan intézkedésével a bankok tyúkszemére lépett és ezért a külföldi anyabankok és az egész pénzügyi maffia bosszújával kellett számolnia, beleértve a brüsszeli „barátokat”.

De! És most számtalan felkiáltó jel következik! Ma 2016-ot írunk. Naponta számol be a közszolgálat az Ön által vezetett Kormány sikereiről és a gazdaság dübörgéséről, az életszínvonal soha nem látott emelkedéséről!
Nem zavarja egy kicsit sem Miniszterelnök úr, hogy az un. devizaadósok százezrei élnek nyomorban, csengőfrászban, vagy mentálisan megzakkanva, családként széthullva, szaporítva a magyar szociális háló és egészségügy egyre megoldhatatlanabb problémáit? Ez azokra is vonatkozik, akik még képesek törleszteni! 
Nem érzi magát felelősnek, amikor az újabb és újabb öngyilkosságokról hall – vagy tényleg ezek az információk nem jutnak el Önhöz – hogy a „csodás” gazdasági eredményeket embertömegek kifosztásával érik el?
A devizaadósok verejtéke, szenvedése, fájdalma, vére tapad az MNB-ben megtermelt nyereséghez! A köznyelvben sevízaadósok iszonyatos kiszipolyozása árán van látszólagos béke a bankokkal!
Ehhez képest a migránsválság kismiska, mert a bevándorlók nélkül is fogyunk, lesz hová beköltözzenek, ha jönnek, vagy a CSOK programnak van szüksége az üres lakásokra, ingatlanokra?

Nem érzik ott fenn perverznek, vagy finomabban abszurdnak, hogy miközben tömegek kilakoltatása várható, addig Önök a családokat támogatják lakásteremtéssel? Esetleg olyan fiataloknak ajánlják ezt a lehetőséget, akiknek a szüleit, nagyszüleit megszabadították a bankok az otthonuktól? Milyen családkép él azokban a fiatalokban, akiknek rokona, ismerőse öngyilkos lett a kilátástalan adósrabszolgaság miatt? Végiggondolták Önök döntéshozók, hogyan lehet úgy létezni, dolgozni, GDP-t termelni, hogy minden nap gyomorgörccsel ébrednek tömegek és csengőfrászuk van, ha jön a postás? Én tudom, miről beszélek, mert ez az életem hosszú évek óta!

Erről a szép, megérdemelt nyugdíjas életről ábrándoztam egész életemben! A kommunisták a gyermekkoromtól szabadítottak meg, Önök a békés időskoromtól! Melyik Ön szerint a rosszabb? Persze vigasztalhat, hogy előttem a múltam! Talán egyszerűbb lesz megérteni a problémát, ha leírom az én „kis” történetemet.

Nyugdíjas hatvanasként, azaz jó tíz éve, döntenem kellett, hogy a nyugdíjamból Budapesten éhen halok, vagy pénzzé teszem a hatvan éves koromra „összeharácsolt” egyetlen vagyonomat a lakásomat és vidékre költözöm egy saját, energia, rezsitakarékos házba, ahol lehetőség van az alapvető élelmiszerek megtermelésére. Azért, hogy amíg eladom az építkezés fedezetéül szolgáló lakást, ne kelljen a Margit híd alatt – amúgy is tiltottan – táboroznom, kerestem egy bankot, ahol egy un. költözési, áthidaló kölcsönt kaphattam határozott időre. Nota bene egyéb kölcsönre nem jogosult a nyugdíjas! Miután én forintért árultam a lakásomat, nyilvánvalóan forint kölcsönre volt szükségem. Számtalan papírt kitöltve, komoly összegeket befizetve sem tudtam előzetesen megkapni a szerződést a banktól!
Eljött a szerződés aláírásának a napja, ahol is a legnagyobb döbbenetemre egy CHF alapú szerződést toltak elém.
A kérdésemre, hogy ezt miért most tudom meg, volt a válasz, hogy ez biztosan nekem előnyösebb lesz, a bank vezetése így találta jónak, és döntsek gyorsan, mert vár az addig számomra ismeretlen közjegyző a jelzálogszerződéssel. Így volt nagyjából fél órám egy gyalázatosan - utóbb kiderült – megfogalmazott és kisbetűs csapdákkal teletűzdelt szerződést elolvasni, értelmezni és a közjegyző hadarását végighallgatni.
Miután a bank megkövetelte az önerős részt, - amely már a megkezdett építkezésben 10 millió forint összeget tett ki – tudta a bank, hogy ez egy olyan helyzet, amikor megzsarolhat. Igen, formálisan és de facto megzsarolt a bank, mert nem voltam sem privatizációban meggazdagodott, sem olajszőkítő, de még csak jól fizetett politikus sem, hogy ekkora összeget veszni hagyjak, így hosszas töprengés és hozzáértőkkel történő telefoni konzultáció után, aláírtam a szerződést, ma már tudom a halálos ítéletemet.

Engem is érintett a Lehman Brothers válság, de nagy kitartással, olcsóbban a valóságos értékénél, eladtam a fedezetül szolgáló lakást és az én álláspontom szerint időre, maradéktalanul visszafizettem a kölcsönt! A bank ennek az ellenkezőjét állította érdemi bizonyítékok nélkül és ez így van a mai napig!

Ami ez után jön, a kis vagy nagy magyar horror, és a folyamatos, előre megfontolt justizmord!
A bankkal történt levelezésem kitesz egy kisebb regényt!
Végigjártam az igazamat keresve, a magyar igazságszolgáltatás összes stációját, beleértve a Kúriát is, mondanom sem kell eredménytelenül! Hát az összes felmenőm, akik bírák, sőt főszolgabírók is voltak egy jobb világban, azóta is egyfolytában forognak a sírjukban.
Ha Ön, Miniszterelnök úr elolvasná az ítéleteket, vagy jelen lett volna a másodfokú tárgyalásnál, azt hitte volna, hogy egy időutazásban vesz részt és a Tanú híres bírósági tárgyalási jelenetébe csöppent. Lehet, hogy az én ügyemet képviselő bírák diplomás emberek, de, hogy az értelmiségi léthez semmi közük, az biztos. Egy valódi értelmiségi inkább feláll az aktuális székéből, de nem hajt végre az esküjével ellentétes utasítást! Ennél már csak az, az igazán ijesztőbb verzió, hogy ha tényleg ennyire futja a tudásukból.
Volt ilyen érzésem is a tárgyalásokon.

Na, ezzel a jogi gépezettel készítették elő a bennünket „megmentő” gyalázatos 2014. XL. törvényt, amivel kimondták a Parlamentben szavazó, gerinctelen, vagy még nagyobb szégyent jelentő, felkészületlen képviselők közreműködésével, százezrek kilakoltatási parancsát!
Igen azt, mert a végeredményt illetően semmivel sem másabb, különb, mint a Rákosi érában kitelepítettek, elüldözött arisztokraták, vagy a kulákok kisemmizése.

Hát ezt tényleg nem gondoltam volna, hogy annak az Orbán Viktornak a hathatós közreműködésével leszek életemben másodszor is földönfutó, aki szakállas, lázadó, igazságot kereső és osztó Bibó kollégistaként egy demokratikusabb, tisztességesebb, igazságosabb társadalom képét vázolta fel a beszédeiben.
Én sokáig hittem is Önnek!

Amikor az Édesapám a zászlóaljával visszatért az amerikai hadifogságból, a Komáromban állomásozó és Vorosilov vezetésével igazoltató bizottság elé citálták. Az orosz felderítés már akkor is kiválóan dolgozott, így tudták, hogy Apám –ráadásul műszaki alakulat vezetőjeként – semmiféle olyat nem tett, amiért száműzés, fogház, vagy egyéb büntetés járt volna.
A kihallgatást végző szárnysegéd azt kérdezte Apámtól, hogy az ilyen tisztességes, jó katona miért nem állt át? Apám válasza: a szovjet hadsereg arra tanítja a katonát, hogy álljon át?

Utána még egy kérdést kapott, hogy miért jött haza Ausztriából? Apám válasza: mert én, amikor az orosz front elől menekültem a zászlóaljammal Nyugatra, megígértem a katonáimnak, hogy hazahozom őket.

Ön Miniszterelnök úr betartotta az ígéretét? Ön tényleg meggyőződéssel állítja, hogy megmentették a devizahiteleseket? Vagy Ön átállt?

2016. május 31.                                                                                           

Nyilt levél a Kúriához

 

Tisztelt Kúria!

Önök között Tisztelt Bírák vannak olyanok, akik már akkor is bírók voltak, amikor Magyarország a demokrácia útjára lépett. 

Az akkor vallott eszmék ma is igazak. Közösen örültünk Magyarország függetlenségének és hittünk mind abban, amit egy jogállam biztosíthat polgárainak. A törvény előtti egyenlőséget.

Megtehetjük, hogy e vívmányokat kockáztatjuk, de azt csak saját pusztulásunk árán lehet.

Egy demokratikus jogállamban sem a jogalkotónak, sem a jogalkalmazónak nincs arra felhatalmazása, hogy intézkedéseivel felrúgja a demokrácia játékszabályait.
Magyarország megszabadult elnyomóitól, kivívta szabadságát, és soha többé nem kér, a politikai megrendelésre született ítéletekből.

Jogunk van szólni, ha jogsérelem ér. Jogunk van a független bírósághoz, ami többé már nem a hatalmasságok, vagy a pénzvilág kiváltsága.

Jogunk van megismerni az ítéleteket. Nem maradhatunk tétlenek, ha úgy látjuk, e jogainktól akarnak megfosztani minket. Dr. Wellmann György, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője, bocsánatkérő levelében próbál mentegetőzni, mert egy független bírói testület döntése nem felelt meg a Bankszövetség elvárásainak.

Egy jogállamban ilyen nem fordulhat elő!

Rövid távú előnyökért, a bírói függetlenséggel szembemenni nem érdemes, mert hosszú távon a demokráciát veszélyeztetők is vesztesek lesznek. A diktatúrákig vezető út sok kis lépésből áll, két lépés között nincs nagy távolság. Sokszor észre sem venni, hogy veszélyben vagyunk, és a diktatúra ott kopog az ajtónkban. Akkor már nem fog számítani, hogy ki kinek az ismerőse, mennyi pénze volt, vagy milyen beosztásban, mekkora hatalommal rendelkezett. Ez egy szomorú előképe annak a folyamatnak, ami ma Magyarországon elkezdődött.

Most kell hangunkat hallatni, most kell azt mondani, hogy elég!

Állítsuk helyre a demokráciát, következetesen bátran harcoljunk azok ellen, akik nem így gondolják. Közös a múltunk, közös a jövőnk és közös az érdekünk.

Kérem, Önöket segítsenek helyreállítani a független igazságszolgáltatásba vetett bizalmunkat!

 

Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége


<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<   >>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>



Jövőbe mutató jogegységi döntés előtt állunk

Jövőbe mutató jogegységi döntés előtt állunk



I. A Kúria egyik tanácsa a Pfv.I.21.1156/2015/5. számú, felülvizsgálati eljárásban meghozott ítéletében a következőképp döntött:

 

 

„Deviza alapú bankkölcsön esetében a kölcsönszerződésnek tartalmaznia kellett volna a kölcsön főtárgyát: a kölcsön tárgyát képező devizát, mégpedig pontos, összegszerű megjelöléssel vagy legalábbis magából a kölcsönszerződésből egyértelműen kiszámítható módon. A kölcsönszerződés e hiányosságát a Bank utólag megküldött folyósítási értesítője nem pótolja.”

 

 

II. A Bankszövetség az - elsősorban az OTP Bank Nyrt-t sújtó- ítélet miatt eddig ismeretlen tartalmú levelet ( iktatószáma: MBSZ/70/1/2016, ügyintéző: dr. Auer Katalin) küldött a Kúria polgári kollégiumvezető bírájának, dr. Wellmann Györgynek, aki arra ismert tartalmú (2016.EI.II.J.37 iktatószámú) levelében így válaszolt:

 

"Tisztelt Alelnök Úr, Tisztelt Főtitkár Úr!

 

A Kúria Pfv. I. 21156/2015. számú ítéletével kapcsolatos jelzésüket köszönöm, az abban foglaltakkal teljes mértékben egyetértek: az ítélet sajnálatos módon valóban ellentétes a 6/2013.PJE határozat indokolásával. Korábban már a bírói szervezeten belülről is jelezték számomra, hogy ez az ítélet nincs összhangban a Kúria által követett gyakorlattal. A Kúria a döntést természetesen nem tartja irányadónak, így intézkedésemre az már nem szerepel a Kúria honlapján. Az érintett ítélkező tanács a jövőben igazodni fog a jogegységi határozathoz és az azon alapuló ítélkezési gyakorlathoz."


A levél létére úgy derült fény, hogy azt bankokat képviselő jogászok olyan bírósági eljárásokban csatolták be, amelyekben a Bankszövetség és a dr. Wellmann Gyögy által sajnálatosnak tekintett ítéletre hivatkoztak, hogy azt mintegy "hatástalanítsák".

A levél az adósok képviseletét ellátó ügyvédek és az adósok körében nagy felzúdulást keltett, mivel egyrészt a bírói függetlenség és pártatlanság- jogszabályba foglalt- illúziójának szétfoszlását, másrészt a gazdasági/ politikai erőtér jogalkalmazásra gyakorolt közvetlen befolyását látták benne. A felzúdulás, nyílt levél, tüntetés, tiltakozás nyomán a Kúria érdemben nem nyilatkozott, azonban a még tavaly novemberben a Kúria elnöke által hangoztatott álláspont, miszerint nem indokolt ezen a területen újabb jogegységi határozatot hozni, a levél napvilágra kerülését követően hirtelen megváltozott, és jogegységi eljárás megindítására vonatkozó hírek jelentek meg. 

III. Dr. Wellmann György a következő jogkérdésben indítványozott a fenti előzmények után jogegységi eljárást a Kúriának:

"Érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül-e az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza?"

A kérdésfeltevés maga jelzi, hogy az OTP Bank Nyrt által alkalmazott szerződési technika jogi megfelelősége a kérdés tárgya - nyilván nem kevés múlik a kérdés megválaszolásán. A kérdés felevetése azt is jelzi, hogy a Kúria rendben lévőnek tekinti dr. Wellmann György és a Bankszövetség közötti szoros kapcsolatot, és a helyzetből úgy lép ki, hogy a hivatkozott ítéletről kívánja bebizonyítani, hogy az hibás, ellentétes a 6/2013 PJE határozattal, egyezően a levél kijelentésével, mintegy utólag hozza meg a Bankszövetség számára már megelőlegezett állásfoglalást.

 

IV. A jogegységi eljárás oka és célzott eredménye

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény szabályozza a jogegységi eljárásfogalmát, megindításának feltételeit, meghozatalának módját. A jogegységi eljárás ebben az esetben azért indult, mert az indítványozó (dr. Wellmann György) által vezetett ítélkező tanács a fentiekben megfogalmazott jogkérdésben el kíván térni a Kúria másik ítélkező tanácsának ( dr. Harter Mária) elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi bírósági döntéstől.

Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy dr. Welmann György szerint érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza, és a jogegységi eljárás ennek kimondását készíti elő.

Ez nyilvánvalóan annak érdekében tett lépés, hogy dr. Wellmann György a Bankszövetségnek tett ígéretét (A Kúria a döntést természetesen nem tartja irányadónak, az érintett ítélkező tanács a jövőben igazodni fog a jogegységi határozathoz és az azon alapuló ítélkezési gyakorlathoz)beváltsa.

Ha dr. Wellmann Gyögy a jogegységi eljárás kezdeményezését követően tette volna ezt a kijelentést, akkor legfeljebb az volna kifogásolható, hogy a Kúria egyik főbírája nem szokott civil szervezetekkel jogegységi kérdéseket megvitatni, így a bankszövetség, mint egyesület kivételezett elbánása sérti az egyenlő elbánás elvét.

De mivel dr. Wellmann Gyögy ezt a kijelentését a jogegységi eljárás kezdeményezése előtt tette, okkal feltételezhető ok-okozati összefüggés a Bankszövetségnek tett ígéret, és a jogegységi eljárás megindítása között, ami viszont súlyosan sérti minimum a törvény előtt egyenlőség, a bírói függetlenség elvét, és alkalmas az igazságszolgáltatás pártatlanságában vetett közbizalom megingatására, mert azt a gyanút kelti, hogy erős gazdasági érdekcsoportok közvetlenül befolyásolják a jogalkalmazást, melyre a gyengébb érdekérvényesítési képességgel bíró fogyasztók, az érdekeiket képviselő fogyasztóvédelmi szervezetek, egyesületek nem képesek, így a fegyveregyenlőség elve sérül a bírósági eljárásban.

 

Ezt a gyanút sajnos a 6/2013 PJE határozat megjelenése (mely banki jogászok jogértelmezési eszmefuttatását szinte szó szerint átvéve, gyakorlatilag jogszabályokat módosított, és megdönthetetlen vélelmeket állított fel, azaz áttévedt a jogalkotás mezsgyéjére azáltal, hogy a bíróságokra nézve kötelezőek előírásai) óta született kúriai döntések, majd az azokra legitimációs céllal hivatkozó jogalkotási döntések ( melyeket az adósok következményei miatt csak bankmentő törvénycsomagként aposztrofálnak) csak megerősítik: láthatóan az a cél, hogy az adósi érdekérvényesítést korlátozzák, vagy még inkább, képtelen feltételek támasztása révén ellehetetlenítsék ( ennek szép példája az a módosítás, melynek egyfajta értelmezése azt eredményezi, hogy egy érvényes és egy érvénytelen szerződés esetén ugyanaz az eredménye a felek közti elszámolásnak: ez pedig a banki elszámolás). Ezt eredményezik azok a banki érdekeket képviselő jogászok hathatós közreműködésével folyamatban lévő kodifikációs eljárások is, amelyek az eddigi igényérvényesítés lehetőségeit kívánják szűkíteni (pl. végrehajtás megszüntetés és korlátozási perek vonatkozásában).

 

Ezzel szemben hiszünk abban, hogy a bírói kar túlnyomó többsége csak a jogszabályoknak, és saját lelkiismeretének alárendelten, központi megrendelések, és utasítások nélkül hozza meg az adott eseti ügyben, a bizonyítás eredményeként a döntését, mely eljárásban nem speciális, csak az érvénytelenségi perekben alkalmazott, a bankok számára testre szabott jogértelmezés, hanem a több százados jogfejlődés eredményeként kikristályosodott elvek érvényesülnek.

 

Ennek jegyében jelezzük, hogy a bíróságok gyakorlata a jogegységi eljárásban feltett kérdésben szinte egyöntetű: nem tekinti a szerződés részének azt a dokumentumot ( értesítő levél, folyósítási értesítő törlesztési terv stb.), amely nem a szerződéskötéskor keletkezett, és nem a felek együttes jognyilatkozata, hanem az egyik fél egyoldalú jognyilatkozata csupán. Ha e tárgykörben a joggyakorlat elemző csoport vizsgálódna, azt találná, hogy a bíróságok túlnyomó részének meggyőződése szerint a csak egyik fél által kiállított, egyoldalú jognyilatkozat esetén fogalmilag kizárt, hogy az a szerződés részét képezze, függetlenül attól, hogy a felek a szerződésben így nyilatkoztak-e vagy sem.

 

Ha a jogegységi tanács ezzel ellentétes eredményre jut, az azt jelzi, hogy egyes nagybankok rosszul megfogalmazott szerződéses konstrukcióit kívánja megmenteni a kialakult joggyakorlat és jogértelmezés ellenében, az adósok rovására, az európai fogyasztóvédelmi joggyakorlattal szöges ellentétben. Ebben az esetben már csak a törvényhozásnak kell megtennie a záró lépést az "adósmentési" folyamatban, egy egyetlen paragrafusból álló törvény meghozatalával: A pénzügyi szolgáltató a deviza elszámolású kölcsönszerződésekkel összefüggő ügyekben nem perelhető. Ekkor zárul majd le az adósrabszolgaság totális kiépülése, melynek sok más állam látja majd hasznát, a fellendülő kivándorlás nyerteseként.

De ki fizeti majd a révészt?

 

Budapest, 2016. május 8.

PSZLF Egyesület

dr. Madari Tibor

elnök

A Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége által indított közérdekű perben végre megszületett az elsőfokú ítélet. Bár keresetünk több pontját elutasította a bíróság, egy pontban mégis megalapozottnak találta indítványunkat. 
Az OTP Bank, 2004. május 1. és 2009. december 31-e közötti időszakban alkalmazott Üzletszabályzatának azon pontja, miszerint a kezelési költség számításának a módja tizenkét havi kamatperiódus szerint történik, tisztességtelen.

A számítás alapja: „a kezelési költség az ügyleti év elején fennálló tőketartozás után kerül meghatározásra és havonta esedékes, mely az éves kezelési költség egy tizenketted része”. 
Teljesen egyértelmű, hogy már a következő hónaptól az adós többet fizet, mint amennyi indokolt lenne, hiszen a számítás egy éven keresztül, nem veszi figyelembe, hogy a tőke folyamatosan csökken.

Közérdekű perben előterjesztett tisztességtelen szerződéses kikötés csak megállapításra irányulhat, marasztalásra nincs lehetőség, vagyis az ítélet nem tartalmazza a jogkövetkezmény levonását. Ennek ellenére az ítélet erkölcsi szempontból óriási jelentőségű.

Az már most is világosan látszik, hogy a deviza elszámolású szerződések bármelyik szerződéses kikötésének alaposabb vizsgálata, nem állja ki a tisztesség és a jogszerűség próbáját. Törvény semmisítette meg az árfolyamrésre és a kamatemelésre vonatkozó kikötéseket, most pedig a bíróság mondta ki a kezelési költség számításának tisztességtelenségét.

Kereseti kérelmünknek azon pontjait, melyekben tisztázni szeretnénk, hogy - mi az a kezelési költség? – valamint, ha indokolt e költség alkalmazása, akkor a Magyarországon keletkezett költségeket miért deviza alapon számolja a bank, fellebbezéssel élünk.

A devizaalapú szerződések vonatkozásában továbbra sem világos, hogy a bankok miért nem gyakorolnak önkritikát és törekednek a fogyasztók bizalmának visszaszerzésében.

Szövetségünk egyértelműsíteni szeretné, hogy minden törvényes eszközzel addig folytatja a harcát, ameddig a devizaadósok számára meg nem születik egy végleges és megnyugtató megoldás.