Bank, banknak lesz a farkasa

 

Hámori Gábor

Bank, banknak lesz a farkasa

Most még nem tudják a bankok, de mi érdekvédők vagyunk a legjobb barátjuk. Olyan barát, aki néha nyugodtan – ha értik – néha indulatosan, de segít. Rávilágítunk a problémákra, segítünk eligazodni a jog és a társadalom bonyolult útvesztőiben, elmagyarázzuk, hogy mi helyes és mi nem, mi tisztességes és mi nem.
Nem kell megköszönni. A bankok lassan felejtenek, mint az a cirkuszi ló, amelyik nyugdíjba vonult, de a dobpergésre még ütemesen jár a lába az istállóban. 
Most más a feladat. Tisztességesnek kell lenni.


Az évekkel ezelőtti médiaközlemények meglehetősen bátortalanul foglaltak állást a devizahitelekkel kapcsolatban. Mára viszont teljesen természetessé váltak az olyan fogalmak, mint: „tisztességtelen”, (ezt a bankok is leírják saját magukról), „kifosztottak”, vagy „becsaptak”. A felsőbbrendűségi komplexusuknak az lett az eredménye, hogy a társadalomnak elfogyott a türelme.

A bankok, ha lassan is, de meg fogják tanulni, hogyan kell viselkedni egy demokratikus jogállamban. Valamikor a bankoknak lehetett úgy beszélni az ügyféllel, mint a kapcaronggyal, valamikor lehetett olyan közjegyzői okiratot készíteni, ami törvénytelen, valamikor lehetett a végrehajtónak rárúgni az ajtót az adósra.

Nagy volt a bátorság, amihez még némi cinizmus is kellett, de Newton óta tudjuk, hogy erő-ellenerő (hatás-ellenhatás) törvénye, két egymással ellentétes irányú mozgás kölcsönhatása ki fog egyenlítődni.

És ezt mi adósok, hátrányból, óriási küzdelem árán valósítottuk meg. Mertünk nekimenni a bankoknak, akiket eddig szent teheneknek hitt mindenki. Harcoltunk az utcán, bankfiókokban, tárgyalóteremben, médiában és a lakossági fórumokon.

A patthelyzet nekünk jó. Mi vagyunk a saját otthonunkban és mi nem fizetünk. Pedig mi nagyon szeretnénk fizetni. Ha lehetne. Az eddigi kormányzati és banki próbálkozások nem bizonyultak elégségesnek. Kéretik egy kicsit nagyobb kreativitást az uraktól, ellenkező esetben marad az a bizonyos patthelyzet. Az egységes és a Bankszövetség által tollba mondott kommunikáción az erózió jelei mutatkoznak.

Néhány renitens bank megunhatta, hogy folyamatosan a falnak vezetik őket és magánakcióba kezdtek. Egyezségi ajánlatokat küldenek az ügyfeleiknek. Na lám, mégse esett le a korona a fejükről? Lehet gondolkodni? Ezek a bankok sem Teréz anya, jól felfogott önös érdek szerint cselekszenek. Vissza kívánják szerezni az ügyfél bizalmát – amit valljunk be őszintén – ma már csak történelem.

Ki szeretne ma hitelt felvenni? Hogyan lesz ebből növekedés? Nyilván ezek a kérdések a renitens bankoknak is az eszébe jutott, akik a Bankszövetség atyai intelmei ellenére mégis úgy gondolták, hogy nem érdemes hősi halált halni olyan dogmatikus elvek miatt, aminek egyébként semmi értelme.

Mi kitartunk, mert hál Istennek, a magyarországi jogorvoslati rendszer annyira tehetetlen, hogy még legalább két évtized benne van a probléma végleges lezárásában. Akik időben lépnek, azoké lesz a piac.

Eljött az idő, amikor már nem csak mi „nem fizető adósok” vagyunk a bankok első számú közellenségei.
Bank, banknak lesz a farkasa. 
Egymást fogják darabokra tépni azért a kevés koncért, amit eddig nem sikerült felfalniuk.