Devizaadós szemmel: Mire megy itt ki a játék?

A magyar állam és az érintett bankrendszer – ha törik, ha szakad – alapon be kíván hajtani a mára devizaalapúnak titulált kölcsönszerződéseken keresztül mintegy 6,5 ezer milliárd forintösszeget. Ez családonként a felvett forint kölcsönösszeg arányában oszlik meg. Jelen időszakban az egyenleg úgy nézne ki nagy átlagban, hogy az eddig törlesztésre befizetett forintösszegeket a rendszer le kívánja nyelni, eltüntetni míg az eredetileg felvett kölcsönösszegeket meghaladó adósságtartozást kívánnak jogérvényesen elfogadtatni az érintettekkel.

 

Hatalmas pénzről van szó, mely nagyságrendileg egy kategóriába esik az éves költségvetéssel (Bevétel: 16 ezer milliárd HUF, Kiadás: 17 ezer milliárd HUF) illetve magával az államadóssággal. ( 24 ezer milliárd HUF).

A devizaadós háztartások kitettsége (kiszolgáltatottsága) alapvetően a felvett kölcsön nagyságától, a háztartás jövedelemviszonyaitól függ. Nagyon nem mindegy, hogy egy 2 milliós HUF, avagy 20 milliós HUF „devizaalapú” kölcsönről van-e szó.

A magyar állam jó ideje azt kommunikálja, hogy „megmenti” a „devizahiteleseket” holott magát a csapdát az érintett bankrendszerrel együtt fabrikálták és hangolják ma is. Működik. A pénz folyamatosan áramlik a bakokba, onnan pedig a befektetőkhöz és a magar államhoz.  Nem menti ezt a magatartást az a tény sem, hogy ugyanezt a hatalmas pénzügyi trükköt a nemzetközi bankrendszer 2000 óta mintegy 15 európai országban is bedobta és lényegében ott is „forgatókönyv szerint” zajlanak az ügyek.

Miután e kölcsönök fedezetéül a háztartások megtakarított értékei szolgálnak, úgymint lakás, autó, ezek elvonását kockáztatja minden adós, aki az állami és bankrendszer által diktált pénzbeli kötelezettségeit nem teljesíti. A lakás és autó tulajdon elvonás a magyar lakosság számára gyakorlatilag teljes gazdasági el lehetetlenítést jelent, hiszen máról holnapra él. Nem a véletlen műve a munka és piacképes generációk kiáramlása az országból. Igen a megélhetési menekültek sorába tartozunk mára Európában. Ez mögött a munkaerő kiáramlás mögött a munkanélküliség és a lakosságra közvetlenül is terhelt devizaadósság prés nehezedik. Az államadósság döntő és veszélyes része ma is a devizaadósság, ami nyilvánvalóan - az adóztatás rendszerén keresztül - közvetve terheli a magyar állampolgárokat ez mintegy 2-3 millió HUF/fő, amíg a közvetlenül a lakosságra a devizahitelezés során rótt fizetési kötelezettség a már jelzett 1-50 millió forintig terjedő sávban változó háztartásonként.

Százezrek kelnek és nyugszanak úgy naponta úgy, hogy nem tudják meddig használhatják autóikat és lakhatnak otthonaikban. Hatalmas a létbizonytalanság melynek következtében a népesség egészségi állapota is folyamatosan romlik.

A csel

Jelen időben a rezsim és a bankszövetség azt találta ki, hogy az érintett adósok törvényes kifosztás elleni szervezetlen mozgását, a 12 ezernyi devizahiteles pert felfüggeszti, mellyel nyert időt arra használja, hogy az úgynevezett peren kívüli utat jelöli meg, azaz szorítja rá az adósokat, mégpedig már törvénnyel.

Ezek a törvények az úgynevezett elszámolási és forintosítási törvények. E törvényeket álságosan úgy állítják be tömegkommunikációban hogy a devizahitelesek „megmentése” folyik, mégpedig az úgynevezett devizaárfolyam változásokból (válságból) eredeztetett okok miatt. Holott a devizaárfolyam változásnak kitettséget éppen a magyar állam idézte elő.

Ez a kommunikáció a devizahitelezéssel közvetlenül nem érintett széles tömegeknek és a külföldnek szól. Az érintett adósok ugyanis nem hülyék, a társadalomnak nem egy idiotizmusra válogatott rétege, hanem a 2004-2009 között lakossági kölcsönt felvevőkről van szó, akiket csalárd módon bevittek 98 %-ban ebbe az utcába, utcaseprőtől az egyetemi tanárig. A volt KGST országaiban a lakosság jogi és pénzügyi ismeretek dolgában analfabéta, ahogy a középkori parasztság sem tudott írni és olvasni. Jogi és pénzügyi körökből ezt a lakosság pénzügyi kultúrája hiányának titulálják embertelen és aljas módon.

Van az a pénz

Bizony van az a pénz, amely ezt a folyamatot bársonyos kézzel egyengeti Magyarországon, ez pedig Orbán újmódi diktatúrája, amely annyira azért nem egyedülálló a világban, amint ide kattintva a New York Times: Orbán újmódi diktátor cikkből értesülhet az Olvasó. Innen nézve teljesen világos az a képlet, mely minden becsületes magyar állampolgárnak hihetetlen, elképzelhetetlen

-         a média lepénzelése, zsarolása

-         a törvényhozás lepénzelése, zsarolása

-         a bíróságok (Kúria, Alkotmánybíróság) lepénzelése zsarolása

a fékek és ellensúlyok nélküli világban.Hol van itt kérem függetlenség? Ki lehet független egyáltalán itt és ebben a világban?

Kész a forgatókönyv

Valóban, ahogy a kormányfő kommunikálja többet már nem tehetnek a devizahitelesekért, hiszen kifosztásuk professzionális módját maguk dolgoztatták ki a jogot és a pénzügyeket alakító szakértők segítségével.

Lassan már a kisiskolás gyerekek is tudják – akik odafigyelnek szüleik beszélgetésére – hogy a generál megoldás a felvett kölcsönösszeg forintalapon történő elszámolása lenne. Ám ez valahogy nagyon nem akaródzik az újmódi diktatúrának. Nagyon egyszerűen azért, mert ez csak fele pénz behajtásával járhatna együtt. Félpénz nekik nem elég. Ők pedig - mint tudjuk - mindent visznek, hiszen ők a „győztesek”.

Kimenekülők

Az adósok azon részének van záros időn belül „menekülni” lehetősége, akik a háztartásuk jövedelméhez képest alacsony kölcsön összeget vettek fel. Mégpedig akkor, ha megegyeznek a bankkal az azonnali végtörlesztésről. Kifizetik a váltságdíjat.

Bent rekedtek

A többi adós folytathatja menetét a törvénykezéssel kialakított peren kívüli kényszerpályán, majd ha ezt fejre állás nélkül – jogvesztés – kibírta mehet az EU Bíróságok irányába - a perek felfüggesztését követően – igazáért. A családok szintjén, ahogy azt a regnáló kormányfő megfogalmazta: „Itt bármi lehetséges.” A politika port szór a külföld szemébe olyan dolgok tematizálásával, amire azok ráharapnak , lásd halálbütetés, bevándorlás veszélyei. Ezek kiválóan alkalmasak a devizahitelesek kifosztása és a munkanélküliségből és devizacsapdából eredő munkaerő kivándorlás fedésére, eltakarására. Közmunkából nem lehet ám devizakölcsönt törleszteni, de még forintkölcsönt sem. Az Orbán kormány lazán lepaktált az EBDR-el a nemzetközi bankok érdekei mentén, így azok márt nem azt nézik mit mond Orbán, hanem mit tesz. Javult is ugye Magyarország nemzetközi befektetői megítélése. De milyen áron?