Devizaadós szemmel: TÉNYTAGADÁS! Szerecsenmosdatás

A szerecsenmosdatás a ténytagadás egyik sajátos vállfaja. Olyan cselekvés (vagy cselekvéssorozat), amely során a cselekvő (vagy cselekvők) egy vagy több múltbeli, mindenféle szempontból (különösen kiemelve az általános erkölcsi nézőpontokat) védhetetlen, gyalázatos és/vagy felháborító nézetet, történést vagy cselekményt próbál kedvező (vagy kedvezőbb) színben feltüntetni. Recenzió a gondola.hu – Devizahitel – Univerzális jogi megoldást nem lehet mindenkire alkotni írására: Lásd az írást ide kattntva, hogy értsd a recenziót!

Ezt írja MR/G7 "neves" publicista a banki elszámoltatásról és forintosításról. „A szakember szerint igen, nem volt más megoldás, a csalódottság azonban érthető. A perekről megoszlanak a vélemények.”

Lám a jól ismert szerecsenmosdatás. Nem kell csodálkozni, hiszen a jelenleg kormányzat és törvényhozás egyik szócsövéről van szó és annak bérfirkásza veszélyes katyvaszáról. . Nyilván ők – akik íratták és akik írják” úgy látják „mindent megtettek”. Bizony mindent megtettek annak érdekében, hogy amikor hatalomra kerültek és parlamenti vizsgálóbizottság kezdte meg működését, az a vizsgálat megrekedjen. Ki ne derüljön már, aminek szüksége lenne. Ezt nevezzük a dolgok eltussolásának. Lásd: http://www.devizaados.hu/index.php/hirek/725-tenyfeltaras-oknyomozas-jarai-zsigmond-ex-mnb-elnok-20111103

Ez a vizsgálóbizottság már igen közel állt ahhoz, hogy megállapítsa a magyar állam felelősségét. Csalárd módon devizahitelezésnek nevezték és ma is úgy nevezik azt a banki gyakorlatot, ámokfutást, amit nem engedélyezett senki. Amit sürgősséggel és törvénnyel be kellett volna tiltani, már 2004-ben! A bankfelügyelet – akinek mindez jogában és hatáskörében állt - az helyett hogy azonnal betiltotta volna és intézkedik – nem öt évre rá –még magyarázta is. A Bankszövetség nyíltan hírdette nem kell ettől félni.

2004 és 2010 között kiszórtak így a lakosság körébe mintegy 1,3 millió mára úgy nevezzük devizaalapú kölcsönt. Olyanoknak, akiknek nem volt és nincs is devizában jövedelme! Ma is van pofájuk ennek a megtévesztésnek és csalásnak fő okául a lakosság jóhiszeműségét megnevezni. No nem így, hanem úgy hogy a „pénzügyi kultúra hiánya.” eredménye. Felelős, illetve teherviselő pedig a meglopott, megrabolt és nem a tolvaj és a rabló.

Ez ugyanis – a devizában nyilvántartás és elszámolás lakossági kölcsönökre – egy megtévesztésen alapuló nemzetközi csalás. Konkrétan olyan kölcsönfajra piacra vezetése és ott tartása, melynek az a jellemzője, hogy a futamidő alatt (trendjében monoton) növekedik mind a havi törlesztő részlet, mind pedig az adósságtartozás. Meg kell csak nézni, minden ezzel a kölcsöntípussal fertőzött országban ez a jelenség garantáltan megjelenik, hol durvább, hol finomabb mértékben, a nemzeti pénzeszköz illetve a devizaárfolyamok viszonyából eredően. A CHF árfolyama trendje például Magyarországon 60 éve monoton növekedik. Tehát a deviza nyilvántartás –és elszámolás során közép –és hosszú távon GARANTÁLT a kétszeres, háromszoros növekedés mind a havi törlesztő és az adósság tartozás dolgában.

Egy kölcsön egyenlege ugyanis nem más, mint a Felvett kölcsönösszeg – Törlesztés jogcímén kifizetett összeg (havi törlesztők összege) = Adósság tartozás. A futamidő során e kettő, tehát a Felvett kölcsönösszeg és a Befizetések összegének kell kiegyenlíti egymást és az adósság tartozás nullává kell váljon.

Az Adósság tartozás viszont nem más, mint magának a kölcsönnek, a költsége, azaz nekünk adósoknak mennyibe is került az a pénz, amit felvettünk? A futamidő során nem változhat más, csak a befizetett havi törlesztések összege, ami ugye nő, mellyel csökkennie kell az adósság tartozásnak. Ha nem lenne kamat, úgy az időben akkorára nőne a befizetések összege pontosan mint a felvett kölcsönösszeg. Viszont a keresztény világban, ma van kamat. Melynek mértékéről aztán koronként megvolt a vélemény. Pontosabban a kamat számítását és annak mértékét mindig a hatalom rendszabályozta.

Koronként az uzsora értéket, a kamat mértékéhez kötötték és kötik. Volt amikor a kamat nem haladhatta meg az 5 %-ot és van amikor ennek lényegében – jogi értelmezésekkel úgy tűnik - nincs felső határa a banki gyakorlatban.

Létezik univerzális megoldás!

A cikk szerője állításával szemben igenis létezik „univerzális jogi megoldás” ami minden devizahitelesre (devizaadósra) érvényes kellene legyen.

Ez pedig különböző szakértői körökbe nem is egyszer felmerült, illetve ami a politikában, a közbeszédben 2011. év óta sajnos a parlamenti pártok közül egyedül a Jobbik álláspontja. Ez pedig nem más, mint a felvételkori forintösszeg forintalapú elszámolás. Ez a generál jogi megoldás! Mintha nem is lett volna deviza nyilvántartás és elszámolás. Ugyanis maga a nemzetközi csalás nem más, mint a kölcsöntartozás devizában történő nyilvántartása és elszámolása. Olyan, úgynevezett HIBRID pénzügyi szolgáltatásokat tolt rá a nemzetközi bankrendszer a nemzetállamok polgáraira, melynek nyilvántartása és elszámolása például Magyarországon forintkölcsön helyett devizában történik.

Kölcsön esetében a futamidő során a befizetésekkel az adósságtartozásnak el kéne fogyni. Mi történik ilyen hibrid kölcsön esetében? Ahelyett hogy fogyna az adósság tartozás, még inkább növekedik.

Beszélnek itt aztán alaptőkéről, kamatról, annuitásról és mi minden másról, jól összekutyulva a kölcsönt más pénzügyi szolgáltatásokkal, például befektetéssel (megtakarítéssal) biztosítással. Sikerült egy hatalmas katyvaszt teremteni, amit azok sem tudnak tisztességesen kibogozni, akik összehozták.

A válasz nem!

El tudnak most tisztességgel számolnia bankok, ahogy a törvényhozás az elszámolási és forintosítási törvények alapján megszabta az MNB ?

A válasz nem.

Elszámolni a felvett kölcsönösszeggel (ami forint) forint alapon lehet. A deviza nyilvántartást és elszámolást úgy ahogy van ki kell dobni a kukába. Persze nem elfelejteni a kártérítési folyamatában. Például a tisztességtelen elvont pénzekből eredő és az elvonás okozta károk feltárásakor. Nincs rendezve az ügy, mikor a tolvaj visszatérít valamennyit az ellopott, zsarolással kicsikart pénzből. A devizaadósoknak pontosan akkora a közvetlenül számítható kára, emennyivel a futamidő során megrövidítik, azaz amivel többet kell fizetnie mint egy ugyanolyan forintadósnak. A kár – megfelkelő adatszolgáltatás mellett - kölcsönszerződésenként pontosan számítható.

A kölcsönszolgáltatás nem hazárdjáték!

A kölcsönadósok egyike vagy másik sem járhat jobban, vagy rosszabbul, azaz nem történhet diszkrimináció, ami egyenesen EU alapelv. Magyarul Magyarországon egy-egy kölcsönfolyamat során sem a forintadós, sem a devizaadós nem járhat sem jobban, sem rosszabbul. Ezért univerzális megoldás a felvételkori összeg (forint) forintelszámolása.

A lakossági forintkölcsönök devizában történő nyilvántartása és elszámolása több mint gazdasági vétség. („Véletlenül” többet számláztam). Ez a megtévesztéssel kialakított csalárd gyakorlat egyenesen bűncselekmény, melynek a feltételeit maga a törvényhozás teremtette meg és maga a magyar állam gyakorolja saját lakosságával szemben.

Maga a „banki elszámolás” forintosítás elfogadtatása az adósokkal szerződésmódosítás formájában, a banki uzsora legalizálása, törvényesítése.

Nem kell itt a bűvészkedés devizában nyilvántartással, devizában elszámolással, törzstőkével (ami nő) és kamatszámításokkal.

Az ELSZÁMOLÁS során a bank hitelt érdemlően mutassa ki:

- mekkora összeget vettünk fel forintban.

- mekkora összeget fizettünk ki forintban törlesztés jogcímén.

- mutassa meg a különbséget.

Ez a különbség az amivel ami vitán felül valaki tartozik. A bank tárja fel, mutassa ki - további követelését, hitelt érdemlően.

A banknak többlet követelése a kölcsön szolgáltatása kapcsán nem merülhetne fel normál esetben a futamidőre vonatkoztatott kamatnál. Ennek kellene tartalmaznia mind a pénzromlásból (infláció) eredő többlet összegeket, a banki költségeket és a tisztességes nyereséget is, akár fix, akár változó kamatozású a kölcsön.

Elszámolás címén ezek együttesét kellene, hogy megnevezze a bank, úgymint

-         pénzromlásra (infláció) mennyi forintot számolt és számol fel, milyen alapon?

-         költségeire mennyi forintot számolt és számol fel, milyen alapon?

-         haszonként, azaz a nyeresége mennyi forintot számolt és számol fel és milyen alapon?

Ezekről lehet dönteni, egyezség esetében elfogadni, avagy bíróság előtt megvitatni, hogy a megjelölt összegek például tisztességesen lettek-e felszámítva, kimutatva.

Olyan többlet elem, jogcím mint az „árfolyam változásból” eredő többlet költség, azaz kockázat csak és kizárólag befektetés, spekuláció (forex) azaz hazárdjátékok esetében merülhetnének fel, pénzkölcsön szolgáltatás során szóba sem kerülhetne az ilyen.

A jelenlegi részletes banki elszámolásokból egy hatalmas egyenlegcsalás bontakozik ki.

Olyan szintű okfejtéssel, amelyet maguk a banki alkalmazottak sem értenek, érthetnek az adósokról már nem is szólva.

A kormányzat, a törvényhozás és a bankszövetség (nyomukban a média) azt a látszatot és káprázatot kelti minden szinten, hogy a kormányzat és törvényhozás intézkedései „megmentik” a devizaadósokat. Holott ennek pontosan az ellenkezője igaz, amennyiben trükkjeikkel, EU normák ellenes törvénykezésükkel éppen hogy hatalmas károkat okoznak a lakosságnak, jogi eszközökkel fosztogatják az embereket, ahogy megy az idő, egyre nagyobb mértékben.

Az egyenleg most úgy néz ki, hogy a bankok az adósok eddig befizetett forint összegeit egyszerűen könyvelési csalással el kívánják tüntetni, és a felvett kölcsönösszegnek megfelelő adósságtartozást kívánnak elismertetni. Ezt mutatják a konkrét kölcsönszerződésekhez tartozó számítások. Mindez csak arra megfelelő fórumon – úgymint bíróság – derülhet ki, kerülhet felmutatásra. Az a szájkaraté és hazudozás ami a tömegmédiában megy,azon túl hogy gyalázatos, a devizaadósokra további veszélyekkel is jár.

Önsors rontó mindazon úgynevezett devizahiteles, azaz devizaadós, aki a bankok elszámoláshoz kötött szerződés módosítását elfogadja.

A peren kívüli megegyezés útvonalát a törvényhozás, a kormányzat találta ki banki kérésre, holott ilyen viták az EU-ban a független bíróságokon dőlnek el. A két út, azaz a peren kívüli és a jogi és elszámolási vita rendezése merőben más. A törvényhozás és a kormányzat a peren kívüli eljárást szorgalmazza. Ez a kezdeményezés csalárd módon azt célozta meg, hogy az embereket – tekintély alapon - tovább félemlítsék és eltereljék a jogi és elszámolási vita illetékes bíróságok előtti lefolytatásától, hogy benyelessék és legitimizálják a banki uzsorát. Aki idő előtt feladja jogait és jogvesztő helyzetbe hozza magát, azon már nem segít a jövőben rejlő és várható megoldás, amikor az EU Intézményrendszere – külön kérésre – helyére teszi ezt az erőszakot és az okozott károkat. A „devizahiteles pereket” azért függesztették fel – Európában és jogállamokban példátlan módon – hogy időt nyerjenek az újabb nagy átveréshez, a korányzat és bankszövetség által szorgalmazott nem peren kívüli „megoldáshoz”. Ahogy ez az újabb „megvezetés” lezajlik, a pereknek újra lehet / kell indulnia az EU Intézmények irányába.

Az ellenség

Mindezt a törvényhozás is elrendezhetné tisztességgel, ha lenne rá politikai szándék és erő. A regnáló kormányzatnak és törvényhozásnak viszont esze ágában sincs, amit legékesebben az mutat, hogy a Jobbik és az LMP által is támogatott több devizaadós érdekvédő szervezet által újólag felvetett parlamenti vizsgálóbizottság felállítását is elkaszálták. Ezek az urak és hölgyek kifejezetten nem akarják az igazság feltárását, a tényleges felelősségek megállapítását. Ezek az urak és hölgyek nem csak ellenfelei egy jogi és elszámolási vitában a devizaadósoknak, hanem kifejezetten ellenségei is, akik az ilyen kölcsönszerződéssel rendelkezők romlását okozták és további romlásba döntik.

És az állami erőszakszervek?

Szolgálnak és védenek. Ám esetünkben nem minket devizaadósokat, az adóforintjainkért, hanem a minket nyomorító, fosztogató nemzetközi erőket és hazai kollaboránsaikat, úgymint a korrupt törvényhozást és kormányzatot, a csaló nemzetközi bankokat. Sajnos nincs ez másként a környező országokban sem, kivételt Szlovákia és Csehország képez erre az ügyre nézve.

„Én nem fogom be pörös számat, a tudásnak teszek panaszt …”/József Attila/

Aki tudatosan dönt romlásba, az nem az ellenfeled, hanem ez ellenséged!