Bankkontroll: Adatszolgáltatási szabotázs és összefüggései

Az elszámolásban és forintosításban érintett bankok döntő többsége a közelmúltban a hiteltörténeti kimutatások – ügyfél külön kérésére - kötelező szolgáltatását szabotálta. Jelen időben pedig a Részletes elszámolás alapadatainak és származtatott adatainak korrekt megadását szabotálja. A számítások ellenőrzéséhez, kontrolljához elengedhetetlenül szükségesek ezek a korrekt információk és adatok. Nem szolgáltatnak adatokat avagy használhatatlanokat szolgáltatnak. Az indoklások vegyesek: Olyat ő nem tud, mert nincsen olyan programja. Közel száz nyomtatott oldalas „kimutatásba” belekeverve biztosítja. Benne van, keressék meg. Az hogy nem egyértelműen, hol CHF-ben hol pedig HUF-ban adják meg az értékeket és vegyesen alapesetek számít.

Lássuk csak azt a tényt, miszerint a banki Részéletes elszámolások ellenőrzése olyan feladat az adós számára, mint amikor egy modern tévé készülék kapcsolási rajzát leteszik bárki elé, hogy no akkor – hitelt érdemlően - ellenőrizze, működik-e a készülék. Adós nincs aki erre képes.

Jó, mondhatja bárki, ám az sem tiltott hogy szakértőt vegyen igénybe az adós, így talán az akadályoztatás még sem áll fenn, hiszen az adósok nem jogvégzett emberek, ám módjukban áll ügyvédi szolgáltatásokat igénybe veni. Az így rendben is lenne, ha probléma „csak ennyi” lenne. Az viszont, hogy a szakértői szintű ellenőrzéshez, újraszámoláshoz elengedhetetlenül szükséges adatokat és információkat is rejtik ezek a bankok, már eleve el lehetetleníti a kontrollt. Bizonyíték rejtése, eltitkolása? Mi is az erre az esetre vonatkoztatható jogi kifejezés?

A közelmúltban a PSZÁF mutatott fel az ilyen irányú adat és információ szükséglet megtagadása, avagy szándékos hibás teljesítése esetében felmerülő panaszok kezelése dolgában impotenciát. Jelenleg pedig az MNB illetékes szerve vizsgázik.

Mindezek hozadékaként az adós számára egyik leglényegesebb adat az ADÓSSÁG TARTOZÁS HUF-ban és összegében ismeretlen. A bankok megadják az elszámolásokban a tisztességtelenül felszámolt visszatérítendő összeget, megadnak havi törlesztési díj és futamidő módosulást, ám az, hogy a további futamidő során befizetendő kötelezettséged jó magyar forintban mennyi is lenne, na azt nem. Márpedig . arra nézve, hogy az adós elfogadja, avagy sem az „Elszámolásba” csomagolt szerződésmódosítást ez az egyik leglényegesebb adat! Mennyibe is kerül ez nekem?

Mit is kéne megtudnia döntése meghozatalához az adósnak?

-         Mekkora HUF kölcsönösszeget vett fel?

-         Mekkora HUF összeget törlesztett?

-         Mekkora a HUF-ban nyilvántartott adósság tartozása összegszerűen?

Ez képezi ugyanis az egyenleget!

Újra leszögezzük és a közeljövőben újra és újra konkrét esetek felmutatásával bizonyítjuk is, hogy az érintett bankok egyenleget csaltak és csalnak a mai napig. Ezen folyamatos egyenlegcsalás az úgynevezett forintosítással zárulhat, amennyiben az adós elfogadja – azaz nem tesz panaszt – a banki Elszámolást. Ez tehát a tét, ki fizeti a révészt?

Mindez a csalás – bíróság előtt is – hitelt érdemlően akkor bizonyítható, ha szakértők által elvégzett hatásvizsgálatokat követően az kimutatást nyer. A kimutatás elkészítéséhez viszont a szükséges és elégséges adat tartalmú Hiteltörténeti kimutatásra van szükség minden egyes kölcsönszerződés kapcsán. Ezt a szükséges és elégsége adat és információ tartalmat értelemszerűen a Részletes banki elszámolásnak is tartalmaznia kellene.

Ez áll tehát azon banki magatartás mögött, mikor elszabotálják a Hiteltörténeti kimutatások és a Részletes elszámolások ellenőrzéshez alkalmas adatközléseit.

Több bank, köztük olyan is, amelyik a banki elszámolást megelőzően korrekt – havi bontású - Hiteltörténeti kimutatásokat biztosított, a Részletes elszámolásban már inkorrekt módon éves bontásút biztosít, ráadásul nem is az eredeti kimutatásoknak megfelelő árfolyamadatok közlésével. Fehéren feketén érzékelhető szakértői szinten is az, hogy az adatszolgáltató – jelen esetben a bank – mindent elkövet annak érdekében hogy sara – egyenlegcsalás – láthatatlanná váljon a bíróságokon.

Ha az eredeti banki követeléseket az MNB szerinti követelésekhez hasonlítjuk, viszonyítjuk, az életben ki nem derül az egyenlegcsalás. Már pedig ezt teszi a tömegkommunikáció. Minek a 10-30 %-al csökkenését kommunikálták a politikusok? Az eredeti banki követeléshez viszonyítják ugye az MNB szerinti elszámolás által kiszámolt értékeket. A havi törlesztő részleteket ahhoz viszonyítják. Az adósság tartozást nem direkt, azaz korrekt megfogható összegben adja meg a banki szerződésmódosítás sem, hanem a havi törlesztő és a futamidő szorzataként. Ahol a havi törlesztő a továbbiakban is drasztikusan változhat az adós kárára. Nem kiszámolható, a jegybanki alapkamattal nem befolyásolható, hanem „kiszámíthatatlan” módon a devizaárfolyam változásnak kitett módon alakul. A forintosítással a tv. ezt a kitettséget oldaná fel a jelzáloghiteles lakáskölcsönök esetében egyedül. Ám azt rejtik, dugják a bankok és a magyar állam egyaránt, hogy milyen áron is?

Mi az ára a „forintosításnak”?

Jól láthatóan a deviza-nyilvántartásból származó kockázat megszüntetésének az ára, a kétszeres, háromszoros banki követelés elfogadása, szerződés módosítással. EZ ZSAROLÁS!

Ezt a békát kívánják letolni a lakosság torkán a közeljövőben. Ennek a békának a nagysága mintegy 6,5 ezer milliárd HUF a nemzetgazdaság szintjén, míg a családok szintjén az, hogy kétszer, illetve háromszor fizesse vissza az adós a kölcsönösszeget, amit felvett KAMATOSTUL, tehát 1-60 millió forintos plusz terhelések, banki követelések. A kizsarolt pénzből az állam is részesedik, külön bankadó formájában.  Többen ezért is nevezzük magunkat DEVIZAADÓSOKNAK.  A tisztességtelenül  kizsarolt pénzünk egy része az éállamnál landol. Ez olyan, mint aikor a rendőr elkapja szemünk láttára a pénztárcánkat ellopó tolvajt, a pénztárcát elveszi, majd nem nekünk adja azt vissza, henem jól zsebrevágja. No ez a viszonya mindenkori regnáló magyar államnak a devizaadósokhoz. 

Egy – nemzetközi – 2004. év óta bedobott egyenleg csalásra hivatkozva zsarolják tehát az embereket, húzzák ki a zsebükből a jövedelmüket, illetve ha az nem megy a fedezet elvonásával teremtenek számukra jog és vagyonvesztő helyzetet.

Ezért vagyunk mi tudatos devizaadósok (tudatos fogyasztók) ellenére az elszámolási és forintosítási törvény végrehajtásának. Amúgy a törvény akár egy tollvonással jóvátehető lehetne, ha és amennyiben  a forintosítás  nem folyó áron, hanem a kölcsön felvételkori időpotja árfolyamán történne.

Mindaz, amit a közelmúltban elkövettek és a jövőben is elkövetni szándékoznak az érintett bankok és a magyar állam az bizony nem csak kettős mérce, hanem egyenesen DISZKRIMINÁCIÓ. Egy "uzsorázásnak látszó" cselekménysor, amely csak azért nem nevezhető uzsorának, mert nem sokkal ezek bekövetkezése előtt az uzsora megállapításának kritériumát úgy alakították, hogy a bilincsből kiférjen a keze annak, aki ilyet tesz.

A kulcs, a viszonyítási alap!

Márpedig egy-egy devizalapúnak nevezett kölcsön esetében a futamidőre nem 30 %-os, hanem 200 illetve 300 %-os uzsorakamatok jelennek meg a számításokkal . Ezek viszont csak akkor válnak láthatóvá, ha a viszonyítási alap nem az eredeti banki követelés, hanem például

- a forintalapú elszámolás értékei,

- az úgynevezett törvényes, azaz a teljes semmisségnek megfelelő elszámolás értékei, valamint a mi fogalmaink szerinti

- egyenlegcsalás elszámolási mód értékei.

Mindezeket az állításokat hatásvizsgálatokkal és összehasonlító elemzésekkel lehet bizonyítani, bíróság előtt is hitelt érdemlő módon. Ezekhez van szükség a korrekt Hiteltörténeti kimutatásokra, illetve a Részletes banki elszámolás korrekt adat tartalmára.

Következtetések

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fenti összehasonlító adattábla segítségével lehet felmutatni egy-egy elszámolási mód hatását a kölcsön lefolyásának kimenetére. Így lehet felmutatni az egyenlegcsalás hatását is. Ezeket a számított eredményeket, illetve azok jogalapjait mérlegelheti a bíró, ha és amennyiben a jogi és elszámolási vita során az ügy egyáltalán az asztalára kerülhet. Így látszik, hogy konkrét ügyben mely elszámolási módot határozhatja meg, mint a kölcsönre érvényes elszámolást a bíró

A devizaadós számára a – ábra jelöléseinek megfelelő - 4. Forintalapú, 5. Egyenlegcsalást feltáró, 6. Teljes semmisség szerinti elszámolási módok jöhetnek számításba, ezek azok amelyek jogszerűek és igazságosak a devizaadósok számára.

Mind az – ábra jelöléseinek megfelelő - 1. Eredeti baki elszámolási módban, 2. MNB szerinti elszámolási módban el van rejtve az egyenlegcsalás, ugyanis éppen hogy ez eredményezi azok feltűnően aránytalan eltérését a többitől. MIndezek az összefüggések Eredménytáblába rendezhetők.









A bank – magától - soha nem ismeri el azt, hogy esetünkben (akik forintban vették fel a kölcsönt és abban is törlesztenek) a devizában nyilvántartás és elszámolás indokolatlanságát, bűnösségét, azt szerzett jogként kezeli, miután az adós – megtévesztés, csalás eredményeként - aláírta a kölcsönszerződést. Addig csűrik csavarják – mert megtehetik - jogi eszközökkel, ameddig csak hagyják. Mindehhez pedig, a magyar állam, a törvényhozás és a kormányzat korrupt módon asszisztál. Pert tehát csak és kizárólag az EU Bíróság elé állást követően nyerhetünk. Mindaddig pedig, a bankok, mind az elsőfokú, mind a másodfokú és mind az esetleges számunkra kedvező kúriai bírói döntéseket megfellebbezik. Az EU jogrend az, melynek érvényesülésével mi mentesülhetünk a banki és állami erőszak, fosztogatás alól.

VITAFÓRUMUNK