Banki elszámolás: Hogy lopták és lopják ki a pénzt a zsebünkből?

A nemzetközi bakrendszer a 2000-es években bevezetett egy úgynevezett hibrid kölcsönt Európában. Nálunk ezt mára, devizaalapú kölcsönnek nevezik. Ez a„torzszülött” Magyarországon, ahol a nemzeti valuta a forint, se nem forintkölcsön, se nem devizakölcsön. Mert forintkölcsön ugye az, amikor forint összeget veszünk fel és abban is törlesztjük, a devizakölcsön pedig az, amikor devizában vesszük fel a kölcsönt (például CHF) és devizában is törlesztjük. Ez a hibrid – a devizaalapúnak nevezett – kölcsönnél a kölcsönösszeget forintban vettük fel, forintban is törlesztjük, ám valami csoda folytán devizában (például CHF) történik a befizetés nyilvántartása és az elszámolása is. Mert mi – devizaadósok - ehhez, a kölcsönszerződés aláírásakor hozzájárultunk. Nem tudtuk, mit is írunk alá. Nem tudtuk mi is és mekkora is az az úgynevezett árfolyamkockázat. De honnan is tudtuk volna?

 

A kamatok és a törlesztő részletek eltéréséről

Míg a forintkölcsönnél a kamatot többnyire a bankok úgy képezik, származtatják, hogy BUBOR + X %, a devizakölcsönnél pedig úgy, hogy LIBOR + Y %, ahol a BUBOR és a LIBOR rövidítések úgynevezett bankközi kamat értékeket fednek, azaz a bankok egymás között milyen árfolyamon adják-veszik egymás közt a devizákat. Időnként összeülnek tehát emberek, megvizsgálják a bankok egymás közti ügyleteinek a kamat értékeit – a bankok a kamataik megállapításánál országonként figyelembe veszik a jegybanki alapkamatot is - és azokból képeznek egy átlagot, ami aztán BUBOR, illetve LIBOR néven válik ismertté és alkalmazhatóvá előttünk. A hibridnél viszont más a helyzet, az infláció okozta pénzromlást ellensúlyozására. Pénzkölcsönnél ugyanis figyelembe kell venni a valuta infláció okozta romlását. A hibridnél ugyanis a törlesztő részletek változását, annak kiszámítását a deviza (például CHF) árfolyam ingadozásaihoz kötötték. Nem a jegybanki kamaton alapuló BUBOR, avagy a nemzetközi LIBOR értékekhez. Itt érhető tetten az eredendő bűn, nevezetesen az, hogy ennél a kölcsöntípusnál letértek a járt útról. Megváltoztatták a törlesztő részlet és tartozás számítás módját, mindenféle engedélykérés nélkül a bakfelügyeletektől. Behoztak tehát egy új terméket, ami nem lett minősítve, megvizsgálva. Mintha Kínából tüzijáték néven beszállítottak volna apróbb bombákat. Avagy élelmiszerekre nézve mérgező anyagot tartalmazó élelmiszert.

Magyarország túlteljesített

Ezt a hibrid terméket, azaz a devizaalapú kölcsönöket Magyarországon rekord sebességgel terjesztették el, ugyanis Magyarországon egyedül több ilyen kontraktus köttetett, mint egész Európában együtt véve. De vajon miért is lettünk mi itt is bajnokok. Hogy törtünk az élre? Nagyon egyszerű. Magyarországon a jegybanki kamat és a svájci jegybanki kamat között – mint a pingpongban a tíz közte – lényeges különbség volt. Vannak olyan korrupció vadászok, akik nem átalkodnak olyanra is gondolni, hogy az MNB Monetáris Tanácsa összejátszott azokkal a körökkel, akik ezt a hibridet akarták elterjeszteni. Magyarországon ugyanis durván 10-15 % volt a jegybanki alapkamat akkor, amikor a svájci jegybanki alapkamat 1-3 % körül mozgott. Nos, ahol a jegybanki alapkamatot, úgymint a szlovákoknál és a cseheknél 2-4 százalékon tartották, ott bizony ezt a hibridet nem is tudták elterjeszteni. Tűnjön csak fel minden devizaadósnak, hogy Szlovákiában és Csehországban ilyen úgynevezett devizahiteles probléma márpedig nincs. Amúgy nem is ez az első és fő ok, hogy itt pusztít nálunk ma is az úgynevezett devizahitel, hanem az hogy az akkori bankfelügyelet nem tiltotta be azt a terméket, ahogy a pilótajátékot végül is betiltották.

A felelősök

Vegyük csak sorba a felelősöket az eddigiek alapján. Elöl áll a bank és a Bankszövetség, mert olyan terméket szállít be az országba, amely megbetegít, öl és nyomorba dönt. Szorosan utána áll a PSZÁF hogy nem tiltotta meg, majd őt követi az MNB, aki a jegybanki alapkamatokkal úgy játszott, hogy a lakosságnak a hitelközvetítők és a banki alkalmazottak el tudták mondani, hogy: Ide lessen! A forintkölcsönnek ennyi (legyen 13 %) a kamata, míg a „devizakölcsönnek 4 % a kamata. Tudja hogy ez milliókat jelent a futamidő során befizetendő kölcsönösszeg egészére nézve? Aztán meg nézze csak. A forintkölcsönnek a törlesztő részlete például 110 ezer Ft / hó, míg a „devizakölcsönnek” csak 70 ezer Ft/hó. Ugye nem ellensége magának, hogy valamiért lényegesen többet fizessen.

Okosabbja azért gyanút fogott, mert hogy lehet az, hogy egy kocsmáros ugyanazt a bort más pohárban más áron méri? Hülye ez a kocsmáros? No ekkor bizalmasan közölték, persze: Tessék csak megnézni a svájci jegybank kamatát és a magyar jegybanki kamatot. Na mit lát? Mert hogy ők svájci frankot vesznek 1-2 %-os kamaton és persze hogy kölcsön tudnak adni 4-5 %-os kamaton, a frankot meg átváltják forintra nekünk. Szemben ugye a forintkölcsön tíz feletti kamataival. Igaz ugyan, hogy a „devizahitel” kamata éppen ebből a körülményből eredően változhat a futamidő során, ám az sem vészes, hiszen tessék csak megnézni az elmúlt 5-6 év árfolyam változását. 10-15 százalékot sem tesz ki. Tették mindezt, 10,20,30 év futamidejű kölcsönöknél! Hazudni jól úgy lehet, ha maga is hiszi az ember. Így történt az, hogy nem kevés hitelközvetítő és ingatlanközvetítő is beleszaladt ebbe a csapdába.

Járai Zsigmond ex jegybanki elnök az első és egyben utolsó parlamenti vizsgálóbizottság előtt során többek közt azt is elmondta, hogy például a City Bank - mint világbank – kifejtette a Bankszövetség köreiben, hogy ő bizony ebben az üzletágban nem indul, mert tisztességtelen és veszélyes. Súlyos tapasztalataik vannak arra nézve, mikor a lakosságot nem a jövedelmének megfelelő kölcsönökkel, hitelekkel adósítják el. (Azóta már tudjuk mire utaltak, az ausztrál és dél-amerikai botrányokra.) Az osztrák bankok (ERSTE, RAIFFEISEN) viszont már beindultak, mint kés a vajban, legelték rendesen a piacot, így például a piacvezető OTP is az így kialakuló banki piaci versenyben kénytelen volt pályára állni, hogy piacvezető pozíciói jelentősebben ne sérüljenek. Érdemes elolvasni (az Internet nem felejt) Csányi Sándornak a nyilatkozatait az úgynevezett devizahitelezésről, amikor már kezdődtek a problémák. A bakrendszer tehát úgy mozgott, mint egy elszabadult hajóágyú. A mindenkori kormányokat pedig érdekeltség alapján „bevették” a buliba. Évtizedek óta nincs olyan magyar kormány, akinek az ország működtetéséhez elegendő pénze lenne. Hitelből törleszti az ország a hiteleket. Nem volt nehéz Katit táncba vinni. Gondoljunk bele, maga a FIDESZ-KDNP kormányzat és az általa befolyásolt törvényhozás is 2000 óta, csak ennek a „hibás, (gyilkos, mérgező) kölcsöntípusnak a tovább terjedését állította le, ám akiket már megfertőzött és pusztít, minket devizaadósokat ott hagyott vergődni a csapdában. Mint egy béna kacsa, hibát hibára halmozott a diszkriminációs szalámi politikájával az élet ezen területén.

Egyetlen olyan rendelkezést nem hozott a törvényhozás, mely ne lenne diszkriminatív a forintadósok és a devizaadósok, illetve maguknak a devizaadósoknak a viszonylataiban. A koronát az elszámolási és forintosítási törvénnyel rakta fel a béna, kárt okozó beavatkozásaira. Ezzel a törvénnyel ugyanis legalizálja a banki uzsorát, az eddigi kaotikus gyakorlatot. A bankok sorozatos egyenlegcsalásokat követnek el a könyvelésükben. Van a főkönyvük, amit szigorú szabályok szerint vezetnek és van ugye a deviza-nyilvántartású kölcsönökre vonatkozó másik nyilvántartásuk, akár a bróker botrányban a kockás füzet, csak itt ugye EXCEL, súgják a bennfentesek. Nem csoda tehát, ha most az elszámolás során a bank, ellentmondásosan közli az adatokat, mert maga sem tudja pontosan.

Vigyázat, szerződésmódosítás!

Az úgynevezett banki elszámolás során, tessék csak megnézni a tényeket, olyan egyenlegek jönnek ki, mely szerint mindazt, amit befizettünk törlesztést lenyelik, eltűnik a pénz, majd a felvett kölcsönösszeget meghaladó tartozást kívánnak elismertetni szerződés módosítással. Mert bizony az úgynevezett banki elszámolás nem csak az úgynevezett tisztességtelenül felszámított összegek visszatérítésére irányul, hanem szerződésmódosításra. Úgy van kicsinálva, hogy amennyiben a devizaadós elfogadja, azaz nem reklamál, mond ellent (ők panasznak nevezik) úgy a törvény hatálya folytán a devizaadós elfogadja a szerződés módosítást, amellyel az addig befizetett összeg eltűnik és helyette marad a kölcsönösszeget meghaladó adósság.

Kik módoltál ki a csalásnak és a megtévesztésnek ezt az újabb módját?

Kezdjük az úgynevezett Gárdos – Nagy tanulmánnyal, ami a jogtudomány fellegvárában lefekteti azokat az elméleti alapokat, mely szerint aztán a Kúria 38 bírája tekintélyalapon megállapítja, hogy a devizaadósok a kamatnyereség fejében egyetemlegesen – a kölcsönszerződések aláírásával –bevállalták az árfolyamváltozásból eredő kockázat terheit. Azaz a kölcsön „többlet terheit”. Senkit nem érdekel, hogy 1 millió tanú lenne ennek az alapvetésnek a megcáfolására.

Emlékezzünk csak! Még 2011 magasságában a magyar kormányzat és a bankok is elismerték a felelősségüket és az úgynevezett „többlet terheket” harmadolni kívánták, a bank, a devizaadós és a magyar állam között. Hoppáka ugye?

És most hol tartunk?

A törvényhozás 116 képviselője megszavazta az elszámolási és forintosítási törvényt, mely szerint a tisztességtelenül beszedett összegeket nem visszafizetik, hanem jóváírják a bankok, egyben az eddig befizetetteket lenyelik és az eredeti kölcsönösszeget, mint adósságterhet szerződésmódosítással velünk kívánják elismertetni.

További felelősök

Vegyük sorra azokat - most már teljes körben - akik azon munkálkodtak az idők során, hogy a devizaadósoktól mintegy 6,5 ezer milliárd forintot a törvényesség látszatával elvonjanak. Mindez családonként a felvett kölcsön nagyságrendjével azonosítható. 3 milliót vettél fel, akkorlenyelnek ennyit és több mint 3 milliós tartozást ismertetnének el. % illiót, akkor ötöt. 20 milliót? Akkor huszat.

 
















A felelősök köre

  1. Rablóhiteles bankok és felelős vezetői. Nem minden bank és pénzintézet.
  2. Bankfelügyelet, régebben PSZÁF és MNB, mára a PSZÁF MNB-be olvasztásával az MNB felelős vezetői
  3. KÚRIA, kiemelten a 38 bíróból álló tanács
  4. Törvényhozás 116 képviselő

Név szerint tudhatók, kik ők! Van is róluk listánk "Persona non grata"  megjelöléssel. Ha eljön az ideje, ne kelljen kutatni.

Mindaddig, amíg parlamenti vizsgálóbizottság, a Legfőbb Ügyész fel nem tárják ezt a fekélyt, addig a devizaadósok üldöztetése, kifosztása tovább folyik. De ki fogja kikényszeríteni azt, amit maga a politika is jól tud, ám nem akarja bevallani, nem szeretné ha fény derülne rá?

A küzdelem

A devizaadósok felvették a küzdelmet a kifosztás ellen.

- a parlamentben,

- a bíróságokon és

- az utcán

egyaránt, tömegesen mintegy 2011-től kezdődően. Egyesületek, mozgalmak alakultak és formálódtak és civil jogvédők is megjelentek a médiában.

A parlament irányában azok munkálkodnak, akik hiszik, hogy jóvátétellel minden megoldható. A magyar állam észhez tér és békés úton sikerül mindent elrendezni. Folyamatos – és a hatalom által nem igényelt - információk özönével látják el a parlamenti képviselőket és a sajtót, egyben nézőpontjukról igyekeznek meggyőzni magát a devizaadós társadalmat.

            A bírósági pereket azok szervezik, támogatják, akik az EU jogrendben hisznek, azaz úgy vélik, ha a perek kijutnak az EU-ba, úgy az EU Intézményei kikényszerítik a magyar kormányzattól, hogy állampolgárait ne fosztogassa, ne diszkriminálja és ami kárt okozott azt térítse meg.

Az utcai megmozdulások hajtóereje az a vélelem, hogy az összefogással, azaz sok ember jelenik meg egy-egy demonstráción, meg lehet rettenteni, meghátrálásra lehet kényszeríteni, mind a kormányzatot, mind a törvényhozást, mind pedig az állami erőszakszerveket.

Bárhogy lesz, úgy lesz …

Többeknek ismerős ugye ez a hármas felállás? Amikor baj van, az emberek igen hasonlóan reagálnak. Hogy mi lesz, hogy változik ez a kaotikus helyzet azt még senki nem tudja. Ki-ki törekedik az általa hitt és helyesnek vélt cselekvésekre, beleértve az ellenérdekű feleket is.

A banki elszámolásokra miként reagál a devizaadós társadalom, azt még csak mindenki találgatja, ám már nem messze az idő, mikor ez is kiderül. Hogy oszlik meg a devizaadósok társadalma, kik lesznek, hányan lesznek a most már banki-állami diktátumnak

- meghajlók, akik elfogadják a tömeges szerződésmódosítást

- akik szembe mennek, ellentmondanak és továbbra is az EU Bíróságokra tartanak

- akik lázadnak?

Lám csak, itt is három a magyar igazság. De ugye mégis más egyezkedni, perlekedni és verekedni, ami vérmérséklettől és élethelyzettől függ.