Publicisztika: Szükség törvényt bont

Gondolatok a lakossági devizaadósságról, a kényszerértékesítésekről és a politikai pártokról
Ma két hír hívta fel magára a figyelmemet, hogy úgy ne mondjam figyelmünket.

Beindult a Nemzeti Eszközkezelő /Híradó/
Az Országgyűlés a nyáron lazított a feltételeken, így például azok is kérhetik a társaság segítségét, akinek a lakását a bank még nem jelölte ki kényszerértékesítésre, továbbá már nemcsak két, hanem egy gyerek nevelése esetén is felajánlható az ingatlan
Kommentár: Beindul az állami orrgazdaság?

„Az Occupy-nak igaza volt” – a változás jelei a pénzvilágban

Néhány nappal ezelőtt Andrew Haldane, az angol központi bank (Bank of England) vezető beosztású tisztségviselője egy, az Occupy mozgalomhoz kötődő londoni eseményen elmondott beszédében a következőképpen fogalmazott: „Az Occupy sikeres erőfeszítéseket tett a globális pénzügyi rendszer problémáinak közismertté tételére, egyetlen egyszerű oknál fogva: igazuk van."
Részlet:
Az utóbbi napokban, hetekben a tengerentúlról érkeztek egyre figyelemreméltóbb, ám a tömegmédia által annál kevésbé fölkapott hírek. Legutóbb arról, hogy egy pertársaság 43 billió (azaz 43 000 milliárd!) dolláros keresetet nyújtott be panamázás és pénzmosás vádjával nagybankok, kormányzati tisztviselők és „kapitalista elvtársaik" ellen, az Egyesült Államok kincstára javára. A hír forrása a Wall Street Journal egyik weboldala, amely holmi „zugblognak" azért mégsem nevezhető...
A megelőző hetekben pedig amerikai szövetségi ügyészek két pénzügyi óriás, a Wells Fargo, majd a Bank of America ellen is pert indítottak jelzáloghitel-csalás vádjával.
Tekintve, hogy a vezető brit, illetve európai bankóriások ellen is már számos nyomozás indult és a LIBOR globális hatású manipulációjával kapcsolatban továbbra is több, mint egy tucat pénzügyi óriáscégre vetül a gyanú árnyéka, sőt már letartóztatásokat is kilátásba helyeztek, talán nem elhamarkodott azt állítani, hogy küszöbön állhat a nyugati központú pénzvilág, illetve vállalati kultúra gyökeres átalakulása.

Kommentár: Kibújik a szög a zsákból? Politológus sorstársam - aki nem mellesleg szervezetünk alelnöke (Hámori Gábor) – a napokban azt találta mondani egy beszélgetésben ügyeink kapcsán, hogy a „mi problémánk messze túl mutat önmagán”.

Lám csak! Egy ma kapott segélykérés:

Tisztelt Uram!

XY vagyok Miskolcról. 2007-ben kötöttem egy svájci frank alapú devizahitelt az OTP bankkal, a lakásunkra, amit fizettem is ameddig tudtam. Leveleztem az OTP-vel, személyesen is voltam többször, de nem voltak hajlandóak semmilyen kedvezmény adására. Fel is mondták a hitelemet, és ez év elején átadták az OTP Faktoringnak. Persze amit ajánlottak, mint végtörlesztés, azt sem tudtam teljesíteni, mert a hitel kb a duplájára dagadt, amit az ingatlan eladásából nem lehet fedezni. Közben a családunk is széthullott, amihez ez a kilátástalan állapot is nagyban hozzájárult. Utoljára azt tanácsolták a Faktoringnál, hogy kössek szerződést az OTP Ingatlanpottal, majd ők eladják, és nem kerülök végrehajtóhoz. A lakás mostani értéke kb. 9 millió, a tartozásom kb. 18 millió. A hitel 9,8 millió volt a felvételkor, tehát így is maradna rajtam majdnem a felvett hitel, csak éppen lakás nincs már. Valami megoldást szeretnék találni erre a helyzetre, akár perrel v bármi mással, mert ez a hitel teljesen ellehetetleníti az életem

Várom válaszát

Üdvözlettel:
XY

Miről is beszélünk emberek?

-    Devizaadósok kényszerértékesítéssel történő fenyegettetéséről? Százezreket, milliókat érint ez?
-    Állami orvgazdaságról? Amikor „megmentettük a devizaadósokat” kommunikáció (már hogy nyilvánvaló hazugságot ne írjak) mentén reprivatizációs hullám indítását és két éve alatt egy kisebb város lakossága otthonai magántulajdonának lenyúlását tervezik.
-    A globális pénzrendszer „zavarairól”?

Ki-ki ugye arról beszél, ami közvetlenül érinti. Ahogy anyám mondaná, mindenki a saját csizmája szorítását érzi. Mióta felemeltem a Devizaadósok Szövetsége zászlaját és „meghirdettem” a devizaadósok és a bankok közti pénzügyi elszámolási vita bíróság előtti önszerveződő csoportos – pertársaságban történő – rendezését egységes irányítással, számos telefonhívást és levelet is kapok.
Megkértem  tagjainkat, hogy használják azt a jelenleg 66 db Facebook fúrumot, amit ennek a jelenségnek a körbejárására alakítottunk ki az elmúl egy év során.
Tudatosult bennem és bennünk az, hogy „élethelyzeteink” vannak – ennek változását mérjük, azaz kutatjuk is immár -  azaz helyzetben vagyunk. Ha nem teszünk semmit és hagyjuk sodortatni magunkat, úgy garantált a jogból (tulajdonjog) és vagyonból (lakó-ingatlanjaink) kiforgatásunk, mi több adósrabszolgává tételünk. Ezt a száraz, rideg valóságot írja le a fentebb ilyen módon közzé tett levél is.  Az pedig, hogy ez nem egyedi jelenség – mert „minden szerződés más és más” – mutatják a DÉSZ Történetek, sorsok, halálesetek gyűjtő fórumunk bejegyzései. Érdemes beleolvasni és még érdemesebb beleírni. Lássa, láthassa egy helyen ország világ!

Gyilkosok közt cinkos, aki néma!
Magalakulásunk óta fokozatos nyomás nehezedik szervezetünkre az úgynevezett civil szervezetektől, hogy csatlakozzunk, fogjunk össze. (Hova is? Miben is?) Mind ez idáig sikerült ezeknek a „szirénhangoknak” ellenállni, ugyanis szinte kivétel kilógott a lóláb, hogy valamely politikai párt köpenye alá kívánnak terelgetni bennünket, jobb és baloldalra osztani, a pártpolitikai téboly vitustáncát járatni velünk, mint ugye jól mozgósítható elégedetlenekkel.  Mi pedig ezt a luxust – véltük – nem engedhetjük meg magunknak. Alapszabályunkban világosan rögzítettük, hogy politikai pártnak nem nyújtunk támogatást és el sem fogadunk tőlük támogatást.
 
A napokban egy másik egyesület elnökével e-mailban folytatott polémia során ezeket a sorokat olvasom:
„Tisztában kell lenni, viszont azzal is, hogy a valóban jószándékú, a problémát megértő és arra megoldási lehetőségeket is kidolgozó közösségek éppen a miatt nem találják meg az együttműködés lehetőségét, mert egymást vetélytársként kezelik. sajnos a magyar valóságban a zavarkeltő populizmus inkább megtalálja magának azt a bizonyos rést a társadalomban, mint a jószándékú közösségépítés.”

Ki kell tényleg mondani az igazat és nem csak a valót!
-    Perre devizaadósok, devizahitelesek, mert ez a békés megoldás útja.
-    A politika kikerülhetetlen, így azt hogy valakik párt alapításban is keresik a kivezető utat ugyanolyan, mint amikor mi a pertársaságok szervezésével igyekezünk erőt gerjeszteni, igazunk érvényre juttatásához.

XZ-nak a válaszom itt a nyilvánosság előtt az, hogy perre, és ha úgy látja, tartson velünk.

Ha már lúd, legyen kövér!

A mára kialakult ex lex helyzet szálláscsinálói – nincs mit szépíteni - az elmúlt húsz év komprádor értelmisége voltak. Az úgynevezett politikai elit. Tisztelet a kivételnek! Egyaránt „jobbról és balról” ezáltal nem gondolom, hogy számunkra, ügyünkben még bármi további pozitív megoldásra képesek lennének. Magyarán - innen nézve - „hiteltelenek” ők is, akár a bankvilág. Ez jól látható e pártok kommunikációjából is. Látható, hogy a parlamenti pártok közül kizárólag a Jobbik és az LMP szalonképes, egyszerűen abból az okból kifolyólag, hogy módjukban sem állt befolyásolni az elmúlt húsz év történetét, eseményeit, ők még nem égtek be, nem korrumpálódtak a „nagyhal megeszi a kishalat” vitustáncba, a vadkeleti „eredeti tőkefelhalmozásban”. 
Természetes szövetségeseink a síkon tehát a Jobbik és az LMP – akik ugye szóba sem állnak egymással, lehet velünk sem ezek után – viszont a kommunikációjukban megjelenik a lakossági devizaadósság és kényszerértékesítések problémaköre. Szükség tehát törvényt bont!
A helyzet abszurditását ez a körülmény is jól mutatja. Bizony az igazság az, nincs jobb és baloldal, hanem adóztatók, adózók és eltartottak vannak. Jobb és baloldal az EU Cirkuszban van és az is jól látható, hogy fiataljainkat éppen ez a cikusz ülteti ellentétes oldalakra és osztja meg.  Mi pedig az adózók, ezen belül a többszörösen adóztatottak, a devizaadósok státusában esszük a komiszkenyeret. Ne feledjük, a bankok által kicsikart forintjaink egy része az adókasszát is gyarapítja. Ez egyben meg is magyarázza a „megmentők” egymáshoz és hozzánk való viszonyát.
Bizony mondom néktek, ha nem állunk ellent – a bíróságokon és mind ott ahol az szükségessé válik - nem szervezzük meg magunkat, bedarálnak, jogtól, vagyontól és élettől megfosztottá tesznek bennünket, jól szervezetten.