Deviza alapú hitelek deviza nélkül, „mintha” deviza, „mintha” hitelek

Örvendetes, hogy mind többen értik meg, hogy a forintban kért, forintban folyósított és forintban törlesztett hitel az nem devizahitel, hanem forint hitel. Az olcsó hitel mítosza rég megdőlt, hiszen állandóan nő a kamat, de nemcsak a kamat növekszik, hanem a törlesztő részlet is, sőt a törlesztési idő is nő és olyannyira elszabadult a pokol, hogy minél többet fizetsz, annál több a maradék. Egy hatalmas uzsorahitelezéssé vált a viszony.

 

Az is kezd világossá válni, hogy a hitelfolyósításhoz nem pénzforrás, hanem pénzeszköz kell, a forrás az nem a hitelhez, hanem a bankok fizetőképességéhez kapcsolódó törvénybeli előírások fedezetéhez szükséges, függetlenül a pénznemtől. Forint hitelhez egyébként forint kell, ha devizájuk volt, azt át kellett volna váltani, de ilyen művelet sehol sem történt. Nem, mert nem is kell ide deviza.

Az is kezd már derengeni, hogy a deviza alapú hitelek elszámolása tulajdonképpen a törlesztendő/törlesztett forintösszeg devizaárfolyam figyelembevételével történő kiszámítása, vagyis csak egy számítási művelet, ahol megint nincs egy fia deviza sem. (sőt nem is lehet másban, mint forintban törleszteni.) Ebből következően a deviza alapú hiteleknél valójában a devizaárfolyam a meghatározó alap. Vajon miért nem devizaárfolyam alapú hitel a neve?

Az is világosodik, hogy a devizában történő nyilvántartás a változó devizaárfolyam figyelembe vétele nélkül történik, és így nem kerül sor a hitelállomány értékkorrekciójára. A bank hibás nyilvántartást ad az elszámoláshoz. A hitelfelvevők túlfizetésben vannak és a követelésállomány túlzott. A hiba egyébként konkrétan a nyilvántartásban és az elszámolásnak nevezett számításkor érhető tetten.

Nagyon kevesen értették még meg, hogy a hitelviszonyt meghatározója devizaárfolyamból kettő is van: banki váltóárfolyam, HUF/CHF, és devizapáros tőzsdei árfolyam, CHF/HUF. Mivel a hitelviszonyban devizaváltás nem történik, így csak tőzsdei árfolyamról beszélhetünk. A bank egy gigantikus tőzsdei játékba vonta be tudtukon kívül a hitelfelvevőket. Nem külön a tőzsdén folyik a kereskedelem, hanem a bank közvetlen devizapáros tőzsdei játékot folytat a hitelfelvevővel, úgy, hogy ő a trend irányába, míg az a trend ellenébe fogad. Vajon ki nyer?

Mindezek után talán itt megérthetjük, hogy miért is van szükség a kockázatra való felhívásra. Azért, mert a deviza alapú hitelviszony az nem devizáról szól, a devizában történő nyilvántartás az nem valós, hanem virtuális nyilvántartás, a devizában történő elszámolás az csak devizaárfolyammal történő számítás és végül a legfontosabb: a hitel, az nem hitel, hanem hitelviszonnyal leplezett tőzsdei játék, melyhez a bank hitelt is adott. Akik még most se értik: a hitelviszonynál a kockázat a hitelnyújtójáé, a tőzsdén a kockázat a játékosé. A kockázatvállalással hitelfelvevő játékossá váltál.

Az elemzésből látható, hogy a hitelfelvevők oldalán harcoló jogászok küzdelme megalapozott. Igen, ezek a szerződések, ma már láthatóan hiányosak, megalapozatlan, meghatározatlan, lehetetlen feltételeket tartalmaznak, tisztességtelenek, uzsora jellegűek. Ezek nem is hitelek, hanem leplezett tőzsdei játékot fejeznek ki. A bankárok visszaéltek a hitelfelvevők bizalmával, kijátszották vágyaikat, csalóka racionalitásukat, kihasználták pénzügyi ismereteik hiányát, tudatlanságukat, felhasználták gazdasági és jogi erőfölényüket. Ez bizony jogilag csalás, erkölcsileg elfogadhatatlan magatartás. Mivel a pénz, a hitel a társadalmi élet meghatározó gazdasági alapja, nem tűrhetők el a törvényes látszatú törvénytelenségek, a mintha deviza, a mintha hitel, a mintha intézkedések.

Nyírmeggyes, 2012. március 3. Soltész Sándor